Az első osztrák túránk

Sokat gondolkozva az úti célon, végülis Ausztriába vezetett az utunk, egy közepes hosszúságú túrára.

Élve Toncsi77 egykori klubtag teljes ellátást magában foglaló felajánlásával, nála szálltunk meg 4 napra Hermagorban. Kaptunk tőle egy külön szobát fürdőszobával, reggelivel és nap közbeni főtt étellel, amit ő készített. Mindezért nem volt hajlandó semmit sem elfogadni, teljesen ingyen látott minket vendégül! Az Isten tartsa meg a jó szokását! :D 

Nagyon örültem, hogy végre találkozhattam vele személyesen is, mert a motorom az ő tulajdonában volt évekig. Két éve vettem tőle, de most először csaphattunk egymás kezébe. Azt eddig is tudtam, hogy egy remek ember aki nagyon segítőkész, de minden várakozásomat felülmúlta a vendégszerete. Köszönöm ismételten Toncsi, hogy vendégül láttál minket és segítetted a túránk megszervezését! 

Nem voltak előre megtervezett túraútvonalaink, egyedül a Grossglockner-t akartuk mindenképpen megnézni közelebbről. A többi nevezetes hágót és útvonalat vendéglátónk ajánlotta. Nagy előny egy helyben élő ember iránymutatása alapján túrát szervezni, mert amit megnéztük azok egytől-egyig pazar helyek voltak hibátlan utakkal. Rengeteg dolgot nem is tudtunk megnézni, mert Ausztria bővelkedik a hegyekben, hágókban és az élvezetes aszfaltcsíkokban, amik nagyon jó minőségűek. Azért egy párat mégis sikerült meglátogatni.

1.nap: Érdről indultunk reggel 7 óra körül és az M1-esen közelítettük meg Ausztriát, majd az A2-esen folytattuk utunkat. A vége felé belefutottunk egy nagyobb esőbe, de mire Hermagorba értünk már meg is száradtunk. A kis V-Strom-ot nem az autópályára tervezték, sajnálom ilyenkor szegényt, de így is elég hosszú volt az út, nem volt idő mellékutakon motorozgatni.

Ilyen volt a kilátás a szállásunk teraszáról

2.nap: Reggeli után meglátogattuk a Grossglockner-t, déli irányból támadtunk. Már az oda vezető út is csodás volt, gyönyörű helyeken kanyarogtunk. A Grossglockner Hochalpenstrasse egy fizetős útszakasz, motorokra 26.50 Euro (2019) a napijegy.

Általában a nevezetesebb panorámautak fizetősek, ez a legdrágább és a leghosszabb is egyben. 

Sajnos valamilyen szinten csalódás volt a hegy, mert körbevettek minket a felhők és fent a Edelweissspitze-n 50 méternél nem nagyon láttunk távolabb. Tehát nem láttunk semmit a Grossglockner-ből. 

Csak ennyit láttunk a tájból - Edelweissspitze

Megvettük a kötelező hűtőmágnest és abban a reményben indultunk el az északi kapu irányába, hogy mire visszaérünk a csúcsra hátha felszáll a köd (sajnos nem így lett). Szerencsénkre nem volt nagy a forgalom, ezért jól lehetett haladni.

Az északi kapunál bekaptunk pár falatot és visszafordultunk. (Itt a motorosoknak külön sorompó van, nem kell beállni a hosszú kocsisor végére és nem kell előrefurakodni a sokszor kilométeres sorok elejére. A kapuk mellett a jobb oldalon van egy külön motoros parkoló. Ott letámasztva a vasat be kell menni az infopointba, megvenni a jegyet és egy külön sorompón engedik be a kétkerekűeket.) A napijegy többszöri belépésre jogosít fel. Tehát ha kijössz a kapun akkor is vissza lehet menni. De mielőtt beállsz a sorompóhoz be kell menni ugyancsak az infopoint-ba, ott adnak egy érmét és azt bedobva a sorompónál az felnyílik. 

Az északi kapu

Meglátogattuk még a Kaiser-Franz-Josefs-Höhe-t ahonnan csodás kilátás nyílt a Pasterze-gleccserre. A külön motoros parkolónál vannak ingyenes csomagmegőrző szekrények, ahová be lehet tenni a cuccokat, így nem kell kézben vinni őket.

A Pasterze gleccser

Ezután visszamentünk a déli kapuhoz. Nem sokkal utána eleredt az eső. Gyors beöltözés, majd irány vissza Hermagorba. Útközben hatalmas viharba kerültünk ami az előrejelzés szerint még órákig tombol, ezért nem álltunk meg.

A grossglockner hivatalos weboldala: www.grossglockner.at

3.nap: A mai napra két közepesebb hosszúságú túra volt betervezve, egy délelőtti és egy délutáni. Mivel nem szerettünk volna ismét hatalmas esőbe belefutni ezért a délutáni etap bejárása kérdéses volt. Akármennyire is jó dolog ilyen szép helyeken túrázni, esőben nem annyira élvezetes. Reggel elindultunk a Nassfeld-re, hogy aztán az olasz oldalon ereszkedjünk le. 

Kilátás a Nassfeldről

Tettünk egy kört a Pontebba-Tolmezzo-Paluzza vonalon, majd a Plöckenpasson értünk vissza Ausztriába. Kb. 150 km-es kör. A Fiume Fella folyó völgye valami csoda, az egyik kedvenc szakaszom volt az egész túrán. Még a határ előtt félreálltunk pár fényképet készíteni, de hamarosan menekülnünk kellett mert ismét nekiállt cseperegni. Szerencsénkre a hegy megfogta a felhőket és az osztrák oldalon sütött a nap. 

A Plöckenpass tetején

Ilyen kanyarból volt a legtöbb

Visszamentünk a szállásunkra és ebéd után elindultunk a délutáni körünkre, mert nem mondtak esőt. A cél a Goldeck volt, odavissza kb. 140 km. Útközben egy útlezárásba futottunk ezért kerülnünk kellett amit utólag nagyon nem bánok. Egy nagyon szép és élvezetes útszakaszon találtuk magunkat, ahol a belátható kanyarok miatt hatalmasat lehetett motorozni. Hosszú elnyújtott kanyarok, közepes minőségű út, a moci nagyon élvezte (meg én is)!

A Farchtensee mellett

A fizetős Goldeck Panoramastrasse-n lehet felmenni a Goldeck-re. Motorosoknak 8.50 Euro a napijegy. Ez az út is nagyon élvezetes és jó minőségű. Közben azért észnél kell lenni, mert tehenek keresztezhetik az utunkat. 

Pazar a kilátás a Goldeckről

A csúcsra felérve nem sokat tudtuk élvezni a szép panorámát, mert ismét eleredt az eső, de láttunk, hogy ezt nem tudjuk megúszni, úgyhogy beöltöztük... 

4.nap: Nem szerettünk volna egyből felmenni az autópályára és irány haza, ezért beterveztünk még egy alpesi utat. A köztes cél a Villacher Alpenstrasse-n keresztül a Dobratsch volt. Fizetős, kiváló minőségű útszakasz ez is, gyönyörű kilátással a környékre. Motorosoknak 11.50 Euro a napijegy. 

A Villacher Alpenstrasse hivatalos weboldala: www.villacher-alpenstrasse.at

Egy kis pihenésre is volt időnk

Pontosan mutatta az időt

Itt is sok ilyen kanyar volt

Utána irány haza és kivételesen nem eredt el az eső, végig kellemes időben motoroztunk, de 30 fok várt minket itthon. 

Elmondható, hogy a négy nap alatt végig kellemes motoros időnk volt, amit csak az esők zavartak meg néha, de hálistennek már csak akkor amikor visszafelé mentünk Hermagorba. Nagyon jól éreztük magunkat, érdemes lenne még visszatérni és Ausztria többi csodáját is megnézni és tovább gyűjtögetni a matricákat amiket a panorámautakon kaptunk vagy vettünk, valamint tiszta időben megnézni a Grossglocknert! :) A négy nap alatt kb 1800 km-t mentünk, a kanyarokat nem számoltam, pedig elég magas szám jönne ki!